A motoros védőruházat legfontosabb szerepe, hogy ellenálljon az eséskor fellépő súrlódásnak és megvédje viselője bőrét a horzsolástól. Emellett még további követelményeknek is meg kell felelni: megfelelő rugalmassággal kell rendelkeznie, védeni kell az időjárás viszontagságaitól, láthatóvá kell tenni a motorost, lehetőség szerint szellőzzön stb. A kopásállósága miatt mindenekelőtt a bőrt használják, többnyire marhabőrt, drágább ruhákban az ennél is ellenállóbb kengurubőrt. A bőrnek azonban több hátránya is van. Az egyik, hogy nem szellőzik, ezért vannak perforált, „nyári” kivitelű ruhák, illetve szintetikus anyag szövetéből is készülnek ruhák, melyek kopásállósága azonban még nem éri el a bőrét, kényelmességük és viszonylagos olcsóságuk miatt mégis igen elterjedtek. Másik hátránya, hogy kevésbé rugalmas, mint a szövet, így a hajlatoknál szövetből készítik a bőrruhát is. Harmadrészt a bőr kopásállása is véges, így a legkritikusabb pontokon fémbetétekkel (például titán vállbetét) erősítik meg. Offroad motorozásnál, ahol kisebbek a sebességek, viszont sokkal nagyobb mozgékonyságra van szükség, szinte kizárólag textilruházatot használnak.
A motoros ruha szabása sok szemponttól függ: egyrészes („overál”, inkább a sportban kedvelt) vagy kétrészes (kabát és nadrág, ami a hétköznapokban praktikusabb); női vagy férfi; üléspozíció (túra vagy verseny); illeszkedés a csizmához (alá vagy fölé kerül a csizma), aerodinamikai púp (gyorsasági motorozásnál van szerepe) stb. Az offroad ruházat szövet nadrágból és mezszerű felsőrészből áll, amely sokkal kisebb kopásvédelmet nyújt. A motoros ruha kiválasztásánál mindezek figyelembe vételével kell törekedni a maximális illeszkedésre, ami elengedhetetlen a protektorok használhatóságához. A pályamotorozáshoz használt ruhák cserélhető térdkoptatóval is rendelkeznek.
Az egyik legintenzívebb fejlesztési irány a légzsákkal felszerelt dzseki vagy overál, melyet 1976-ban talált fel Straub Tamás. A ruhába egy felfújható párnát építenek, amelyet eséskor egy CO2-patron tölt meg gázzal. A patron vagy a motorhoz csatlakozó zsinór, vagy érzékelők segítségével oldódik ki a motortól való eltávolodás során. A széndioxiddal megtelt párna a motoros vállát, nyakát és gerincét veszi körül.
